Anxi :)
1. fejezet
Nevetéstől volt hangos a Salvatore-ház. Alarick-et akarták meglepni a szülinapján. Elena ötlete volt, hogy töltsenek együtt egy estét mind, hiszen sok megpróbáltatáson mentek és mennek keresztül. Néha rájuk fér, hogy ne csak akkor találkozzanak, mikor valamelyikük élete veszélyben forog. Alaric születésnapja pedig jó apropó volt minderre.
Ott volt Jeremy és Bonnie, Caroline és Tyler, Damon, Elena és persze Alarick. A társaságból egyedül Stefan hiányzott. Hónapok óta nem tudtak róla semmit. Azt sem tudták, hogy Klaus-szal van-e még, vagy hogy egyáltalán él-e még. Damon Andie halála óta feladta Stefan keresését. Hiányzott neki az öccse, de tudta, hogy amíg Stefan magától nem akar hazajönni, addig ő semmit sem tehet. Elena pedig tehetetlen volt Damon nélkül. Ő maga semmit nem tehetett, mert attól félt, hogy ha a Stefan utáni kutakodás alatt valahogy Klaus tudomására jut, hogy ő még él, azzal Stefan-t sodorja veszélybe. Így most kivételesen hallgatott Damonre és csak várt. Próbálta tovább élni az életét, újra a barátaival tölteni az idejét és nem a szobájában sírdogálni.
Mindannyian a nappaliban voltak és beszélgettek, iszogattak. Caroline Damon mellé ült a kanapéra.
- Letörtnek tűnsz. –kezdte a társalgást Caroline.
- Kutya szagod van. – reagált vissza Damon, majd belekortyolt az italába.
- Kötekedsz, tehát letört vagy. – Carolineról már régen leperegtek a Damon-féle sértegetések. Megszokta, hogy mindig amiatt cikizi, hogy vámpír létére vérfarkassal jár.
- Nem vagyok letört, unatkozom. Nézz körbe! Hova jutottam?
- Nem értem, mire gondolsz. – fordult Caroline Damon felé. Érezte, hogy az elfogyasztott alkohol mennyisége kissé nyitottabbá tette Damont és talán végre hajlandó magáról mesélni valamit. Caroline-t érdekelte, hogy mi zajlik le Damonben, bár nem csak barátságból. Imádta a pletykákat!
- Baráti társaságom van, zacskóból táplálkozom és nem csapom le öcsém nőjét a kezéről, hanem vigyázok rá, amíg haza nem óhajt jönni. Mi lett velem? Itt ülök egy bébivámpírral, egy vérfarkassal, egy boszorkánnyal és egy pár emberrel és elvileg ez társaság az én baráti társaságom. Mióta van nekem baráti társaságom?! - nézett Caroline-ra.
- Most erre mondanék valami nagy bölcsességet, Damon, de nem tudok. Nem mintha nem örülnék neki, hogy itt iszogatsz velünk, de lássuk be, hogy ez tényleg fura.
Egy fél percig csak hallgattak és figyelték a többieket. Elena és Bonnie épp koccintottak egy vodka-naranccsal, Tyler és Jeremy pedig Rick viccén nevettek. A háttérben halk zene szólt, valamelyik aktuális party sláger.
- Talán a szerelem. – mondta Caroline. Damon halkan nevetett egyet.
- Caroline, miről beszélsz? – kérdezte Damon kissé unottan.
- Talán azért vagy itt velünk, mert szereted Elenát és tudod, hogy fontosak neki a barátai és neki próbálsz örömet okozni azzal, hogy itt vagy a bulin, amit ő szervezett.
- Oké, eddig érdekeltek a bébivámpír elméleteid. – majd Damon lehajtotta a maradék italt a poharából. Felállt és az italos asztalhoz ment, hogy töltsön magának egy újabb pohárral. Közben elgondolkodott Caroline szavain. Tényleg Elena miatt változott volna meg? Közben fogott egy tiszta poharat és Caroline-nak is töltött egy adagot. Megfordult, Caroline felé nyújtotta a poharat és visszahuppant mellé.
- Ez nem Elena miatt van. Egyszerűen nincs motiváció. – folytatta Damon ott, ahol az előbb abbahagyták. Caroline érdeklődve nézett Damonre, aki folytatta.
- Igen, eddig tényleg minden, amit tettem, az Elena miatt történt. – Az alkoholtól kissé megeredt Damon nyelve. Jól esett neki végre beszélgetni erről valakinek. – De rájöttem, hogy soha semmi nem lesz köztünk. Elérhetnék valamit nála, ha jobban próbálkoznék. Talán meg is kaphatnám. De hiába, amint Stefan hazajön, gondolkodás nélkül vissza fog hozzá menni és ezt nem akarom átélni. Meg végiggondolva Elena nem való nekem barátnőnek. Túl sokat aggódik és agyal. Kikészítene. Néha még így is. – nagyot kortyolt az italából.
- De szereted, Damon. Ez olyan egyértelmű. – mondta Caroline.
- Egyáltalán nem az. – hosszú szünetet tartott. – Szeretem, de nem vagyok szerelmes. Ha az lennék, nem érdekelne Stefan. Katherine esetében sem érdekelt. – pohara ismét kiürült. Kezdett lerészegedni és ez őszinteségén is meglátszott.
- Magányos vagyok, Caroline. Kibaszott magányos… - a kandallóban pattogó tűzre nézett. Különlegesen szép szemei tükrében táncot jártak a lángok.
- Egyszer biztos eljön az a valaki, Damon. Én is rátaláltam…
- A kutyádra. – vágott közbe Damon.
- Tyylerre. – mondta mérgesen Caroline. – Abban igazad van viszont, hogy ez a buli unalmas egy kissé.
- Ha elővesznek valamilyen társasjátékot, ígérd meg, hogy lelépünk és keresünk magunknak vacsorát. Van a közelben egy lány koli. A legjobb felhozatal a környéken. Gyönyörűek, buták és nem szégyellősek. Benne vagy? – nézett Damon Caroline-ra kaján vigyorral a képén.
Caroline körbenézett a társaságon. A lányok már csak ásványvizet ittak és Bonnie mobilján nyomkodtak valamit. A fiúk pedig még mindig Rick malac viccein röhögtek.
-Gyerünk. – mondta Caroline. – Szólok Tylernek és mehetünk. Ezt nem bírom tovább nézni.
- Egy party, amit Elena szervezett. Mire számítottál?
Ekkor Damon és Caroline összenéztek és Tyler is az ajtó felé fordította a fejét.
- Jön valaki. – állapította meg Caroline.
Halk, erőtlen kopogás hallatszott a bejárati ajtón. Damon az ajtóhoz ment, Alarick pedig lehalkította a zenét. Elena szíve a torkában dobogott. Minden váratlan vendég jövetelekor arra számított, hogy Stefan érkezik haza.
Damon ajtót nyitott. Egy barna hajú, középmagas lány állt az ajtó előtt. Csurom vizes volt a ruhája, odakint ugyanis szakadt az eső. A lány remegett és látszott rajta a teljes kimerültség.
Damont furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogy a lány gesztenye barna szemeibe nézett. Nem tudott megszólalni, csak a szemeket nézte és hirtelen nagyon melege lett.
- Te vagy Damon? – kérdezte a lány megtörve az egyre kínosabbá váló csendet.
- Én. – felelte Damon, de még mindig nem tudta levenni a szemét a lány arcáról.
- Üzenetet hoztam. – mondta a lány – Stefantól…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése