3. rész
Lilly jobb híján az ágytakarót tekerte maga köré. Haja fel volt kötve, szabadon hagyva vízcseppekkel tarkított kecses vállait. Damon az ajtó melletti szekrénybe nyúlt és a felső polcról kivett egy törölközőt, amit a lány felé nyújtott.
- Most szeretnék megtörülközni és átöltözni. – mondta Lilly a vámpírnak.
- Rajta, nem kell az engedélyem kérned. – válaszolt Damon.
- De ki kellene menned, mert meglátsz meztelenül! – nézett értetlenül Lilly Damonra.
- Engem egyáltalán, nem zavar, ha pucér vagy. Sőt!
- Akkor fordulj el! – mordult egyet Lilly.
Damon felkapott egy széket az éjjeliszekrénye mellől és leült rá szembe úgy, hogy a lánynak háttal legyen.
- Honnan ismered Stefan-t? – kezdte Damon.
- Apám által. Egy párszor volt nálunk. Jó fej srác. Kicsit szomorkás és mártír típus, de jó fej. – válaszolt készségesen Lilly, miközben megtörölközött. Szemét végig Damon-ön tartotta, hogy figyelje, hogy a férfi leskelődik-e. De mivel nem tette, így a bőröndjéhez nyúlt felvette a fehérneműit.
- Most már nézhetsz. – mondta Lilly. – Itt fogok aludni?
Damon az ágyba feküdt, így pont rálátott Lilly-re. A lány fekete bugyiban és melltartóban volt, csípőre tett kézzel állt a bőröndje mellett. Tökéletes teste volt, rajzolni se lehetett volna szebbet.
- Csak azért kérdem, hogy pizsibe öltözzek, vagy rendes ruhát vegyek fel? – kérdezte Lilly. Láthatóan nem volt zavarban ilyen alulöltözötten sem.
- Inkább vetkőzz! – mondta Damon összehúzott szemöldökkel. Lilly elnevette magát.
- Most komolyan, Damon! – szólt rá a férfira.
- Pizsi. – jelentette ki Damon és Lilly le is hajolt bőröndjéhez. – Velem kell aludnod, sajnos túl kicsi ez a ház, és csak a földön tudnék neked máshol helyet biztosítani. De nem vagyok ilyen kegyetlen. Elférsz mellettem kényelmesen.
Míg befejezte gondolatmenetét, Lilly felvette kék póló-rövidnadrág összeállítását, összezárta bőröndjét és a falhoz tolta azt.
- Azt gondoltam udvariasan felajánlod, hogy lent alszol a kanapén. – mosolygott Lilly, majd bebújt az ágyba a takaró alá. Még mindig fázott kicsit, talán meg is hűlt.
Damon-nek tetszett, hogy a lány nem túl szívbajos.
- Házigazdaként nem hagyhatom, hogy egyedül töltsd az éjszakát. Az lenne az igazi udvariatlanság. – fordult a lány felé Damon fejét egyik kezére támasztva. – Akár kereshetnénk is valami elfoglaltságot, amivel elszórakoztatnálak. Nem engedhetem, hogy unatkozz. – Damon sokat sejtetően végignézett a takaró domborulatain, amelyek Lilly testét fedték.
- Álmodban sem. – vágott oda Lilly, de mosolygott. Megtetszett neki Damon. Ha nem lettek volna erkölcsei, minden bizonnyal más választ adott volna a férfi felhívására.
- De, álmomban biztosan. De beszéljünk akkor Stefanról még egy kicsit! – terelte a saját gondolatait is vissza Damon. - Azt nem tudod, most hol van?
- Valószínűleg apámmal valahol. – mondta Lilly.
- És apád hol lehet? – kérdezte Damon.
- Nem tudom, sosem szokott róla beszámolni és talán jobb is így. – húzta el a száját Lilly. Láthatóan kényes téma volt nála az apja, de Damon érezte, hogy ez a férfi lehet a kulcs Stefan megtalálásához, ezért tovább próbálkozott.
- Nem vagytok beszélő viszonyban, ha jól értelmezem.
- Én nem vagyok vele beszélő viszonyban, ezért szöktem el otthonról. Stefan rajtakapott, mikor elindultam. Ő mondta, hogy jöjjek ide, itt biztonságban leszek és üzent is nektek, ugye.
- Biztonságban? – érdeklődött Damon. – Miért, apád bánthat?
Lilly láthatóan erősen elgondolkodott ezen. Egy láthatatlan cérnát kezdett el piszkálni a takarón.
- Nem tudom, Damon. Nem volt még rá példa és mielőtt kiderült minden, biztosan rávágtam volna, hogy sosem bántana. De most, hogy már tudom az igazságot róla, egyáltalán nem vagyok benne biztos. Nem hiába küldött ide Stefan. Valószínűleg tud valamiről, amiről én nem.
Damon fejében kezdett összeállni a kép.
- Mi az, amit megtudtál? Ami miatt eljöttél? – kérdezte Damon.
Lilly-n látszott, hogy nagyon erőlködik, hogy ne sírja el magát. De megfogadta, hogy nem sír és erős lesz.
- Ez az egész. Hogy létezik a ti világotok. Vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok és ki tudja még, mik…
- Kiderült apádról, hogy vérfarkas vagy boszorkány? – kérdezte Damon. Próbált minél tapintatosabb lenni, látta Lilly-n, hogy ez egy friss és fájó élmény lehet számára és nem akarta bántani a lányt. De kíváncsisága erősebb volt.
- Vámpír. – mondta lehangoltan Lilly.
Damon megdöbbent. Nem értette az egészet. Talán Lilly félreértett valamit, vagy hazudtak neki.
- Lilly! A vámpíroknak nem lehetnek gyerekei. – tette a lány vállára a kezét.
- Pedig itt fekszik az ágyadban az élő példa, Damon.
- Ki a te apád? – bukott ki a kérdés Damon száján önkéntelenül.
Lilly arca komorrá vált és látszott a szemében félelem, mikor Damonre nézve válaszolt.
- Klaus…
